Kedvenc műfajom. Nem kell részletezni több oldalon keresztül XY lelki válságát, csak röviden annyit, hogy PREMIER PLÁN: FŐHŐS KÖZELRŐL - ZOKOG.
Sok írás pusztító hatású. Erőszakos.
De ki az, aki az erőszakot látja benne, nem pedig betűhalmazt?
Én sem szívesen írtam. Egyszerűen kijött belőlem. De mondok egy remek példát erre:
Egy verőfényes Pallatinus-i napon, egy szemrevaló fiatal lány bemegy a strandon a nagymedencébe, középre úszik, és véletlenül elmenstruálja magát. A körülötte lévők undorral nézik, elhúzódnak tőle,
de mégis minden tekintet felé fordul a környéken. Még a partról is megbotránkozott pillantások merednek rá.
Ám a lányt a mögötte vöröslő cápatámadás-folt nem érdekli, hiszen csak a természet tette a kötelességét, ő pedig mindjárt vesz egy jaffát a parton.
Én vagyok ez a lány a jaffával.
Durva, mi?